A spanyol nyelvvel való kapcsolatom egészen a középiskolás éveimig nyúlik vissza, ugyanis a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban ismerkedtem meg a nyelvvel. Az iskolának és a nyelvi előkésztőnek egy biztos alapot kaptunk, ugyanis az első évben szinte csak a nyelvvel foglalkoztunk.. Utólag visszagondolva nem is tehettük volna jobban, hatalmas pozitívum volt, hogy kizárólag a nyelv elsajátítására kellett összpontosítanunk. Már ekkor kiderült, hogy szenvedélyemmé vált a nyelv, és előrehozott érettségiztem a nyelvből már 11. osztályban. Ekkor már B2 és C1 nyelvvizsgákkal is rendelkeztem.
A középiskola után a családom Franciaországba költözött, ahova én is velük tartottam. Hamar kiderült, hogy sajnos itt francia nyelvtudás nélkül nem fogok boldogulni, így egy egyetemi intenzív kurzus után sikerült letennem egy B2-es nyelvvizsgát francia nyelven is- rengeteget segített a spanyol tudásom és a latin nyelvek hasonlósága!
A későbbiekben csábító volt Spanyolország közelsége, így a családommal együtt 2020-ban Spanyolországba, pontosabban Torrevieja városába költöztünk, ahol egy családi vállalkozásba kezdtünk bele. Ez volt az a pont, ahol a legtöbbet fejlődtem.
Véleményem szerint elengedhetetlen az, hogy az adott célnyelvi országban töltsünk időt, dolgozzunk, tanuljunk, hiszen így tudjuk átadni a megélt tapasztalatainkat nyelvtanárként. Hamar sikerült belerázódni a spanyol ügyintézés, cégalapítás, könyvelés világába, ami rengeteget adott a tudásomhoz, és realizáltam azt, hogy itt még tovább tudok fejlődni.
Az anyanyelvi közeg nem csupán a nyelvtudást tudja fejleszteni, hanem teljesen átérezhetjük a spanyol életérzést, ami valljuk be, teljesen más mint a miénk.
Franciaországban egy intenzív kurzus után franciából is B2 nyelvvizsgát tettem, majd 2020-ban a családommal a spanyolországi Torreviejába költöztünk. A hétköznapi ügyintézés, a vállalkozás és az anyanyelvi közeg mutatta meg igazán, hogyan él a nyelv a tankönyveken túl.